2023.05.17. |
Nyolc fiatal versenyző, nyolc fiatal állat. Így állt össze a 30. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok ifjú holstein-fríz felvezetők számára kiírt verseny mezőnye, ahol idén mezőhegyesi győzelem született.
Fotó: Czifrik Kati
„Nagyon-nagyon örülök annak, hogy ma népes mezőny érkezett a ringbe, hisz nagy kihívás jelenleg ebben a szakmában is megtalálni a következő generációt.
Úgy gondolom, hogy ha a mai versenyből indulunk ki, akkor optimistán nézhetünk a jövőbe. Jó volt ilyen eltökélt szemeket, ekkora akaratot látni, ezzel a tenni akarással találkozni.
Látni ezeket a fiatalokat az állatokkal együtt. Szép látványt nyújtottak a közös munkában, ami szép jövővel kecsegtethet a szakma számára. Remélem, ezek a lelkes fiatalok csatlakoznak majd a jövőben hozzánk, felvezetőként vagy bírálóként is.” – így értékelte Sebők Tamás bíró, a HFTE területi igazgatója, küllemi bírálója, az európai showbírói és az ICAR küllemi munkacsoportjának a tagja a nyolc felvezető-felvezetett állat páros munkáját az ifjúsági szarvasmarha-felvezetők versenyén.
Ahogy azt Sebők Tamás a közönségnek magyarázta, ebben a versenyben nem az állatokat értékelte, hiszen azokat már két nappal korábban a tenyészversenyen megtették. A felvezetői munkáról pedig kijelentette, hogy hogy talán az a legjobb, amikor a bíró szinte nem is érzi, hogy a felvezető jelen van a ringben. Inkább úgy érzi, az állat magától könnyedén, és a maga boldogságáért lép körbe-körbe. Vagyis természetességet kell sugározni a párosnak, amivel a felvezető tulajdonképpen felkínálja, „eladja” a fajtabírónak az állatot.
Fotó: hba
„Egy jobb felvezető nagyon komoly helyezésekhez tudja hozzásegíteni a felvezetett állatát. Tehát itt nagyon fontos az is, hogy az állat és az ember összhangban legyen egymással, úgy látszódjon, mintha jó barátok lennének, mintha csak az ember a fajtársát sétáltatná. Ennek a könnyedségnek végig kell kísérnie a bírálatot, hogy valóban a legszebb formájában láthassa a bíró az állatot a ringben” – mondta el a szakember, majd felállította a sorrendet.
Mivel a szakembernek igen komolyan „össze kellett húznia a szemöldökét”, hogy megállapítsa a sorrendet, álljon itt valamennyiük neve Ballon Zoé (Bicske), Rádi Zoé (Kiskunfélegyháza), Gyozsán Attila Géza (Deszk), Kónya Erik (Hódmezővásárhely), Szabó Lilla (Hódmezővásárhely), Laczkó Lilla (Hódmezővásárhely), Varga-Tóth Nóra (Hódmezővásárhely), Balog Zsófi (Mezőhegyes).
Fotó: Czifrik Kati
Sebők Tamás így értékelte a helyezetteket:
– Ő (Balog Zsófi) volt az, aki a legjobban tudta kontrollálni az állatot, legjobban tudta velem tartani a kapcsolatot. Nagyon figyelt mind a megállításnál, mind menet közben arra, hogy az állat mindig maximálisan legszebb képét és a legmodernebb, legfunkcionálisabb képét tudja nekem mutatni.
Nagyon-nagyon szoros volt a küzdelem az első helyért. A második helyezett (Rádi Zoé) esetében a megállításnál pici előnyt éreztem az első helyezett felé. De ez a büszke megjelenés, a büszke tartás nagyon jól működött együtt, és mi, szakemberek is úgy éreztük, hogy könnyedén együtt tudtunk együtt dolgozni.
A harmadik helyezett (Szabó Lilla) talán jobban hasonlított az első helyezett felvezetési minőségére. Nagyon szépen ment végig, nagyon jól együtt dolgoztak, viszont a megállításnál egy picit jobban kell figyelni ahhoz, hogy egy-két fokkal a dobogó magasabb fokaira juthassanak.
Balog Zsófi és Sebők Tamás
Fotó: hba
A győztes Balog Zsófi a Mezőhegyesi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium tizedik évfolyamos tanulója lett. Nála félig meddig megdőlt az a nézet, amiről a Magyar Mezőgazdaság című lap A hét fotója kapcsán írt: Ahogy azonban más sportágakban, ebben az esetben is minden a versenyt megelőző „tréningen” múlik. Nem a súly számít tehát, hanem az összhang ember és állat között, az, hogy a felkészítés mennyire volt eredményes. Ezt az összhangot, az állat gondozója felé sugárzott feltétlen bizalmat örökítette meg fotósunk.– Én már tavaly is indultam ezen a versenyen, és idén is szerettem volna elindulni, ezért megkerestem egy ismerősömet, hogy van-e esetleg náluk olyan borjú, amit fel tudok vezetni. Ők ajánlották ezt a borjút, akivel ma reggel gyakoroltam a versenyre. De a tavalyi tapasztalatok alapján így könnyebb volt a felkészülés, mert a borjú is jól be volt tanítva, és nekem is volt már előképzettségem.
Fotó: Czifrik Kati
Vagyis nem feltétlenül kell heteket együtt tölteni – két „profi” szinte azonnal meg tudja találni az összhangot: reggel találkoztak, délelőtt pedig nyertek. Zsófi egyébként Mezőhegyesen a gyakorlati képzést egyebek mellett a ménesbirtok tehenészeti telepén végzi, ahol a napi gyakorlati rutinba a felvezetés gyakorlása nem mindig fér bele.
– A felvezetés és a gyakorlatra járás igen nehezen összeegyeztethető dolog, mert mind a kettőre nagy hangsúlyt kell fektetni, hogyha az ember sikeres akar lenni. És én a tanulásban is megpróbálok mindig a lehető legjobbat teljesíteni – nyilatkozta a győztes.
Forrás:
magyarmezogazdasag.hu
